Élet az AIESEC-ben és azon túl – Rácz Betti története

Milyen érzés az AIESEC tagjának lenni? Milyen is a világ legnagyobb fiatalok által vezetett szervezetének a tagja lenni? Milyen előnyöket kovácsolhatsz az itt gyűjtött tapasztalatokból? Ezeket a kérdéseket válaszolta meg hat tagunk, akik különböző ideje dolgoznak velünk különféle pozíciókban. Olvasd el történeteiket, tudd meg, mi mindent érhetsz el, ha csatlakozol hozzánk! Vár rád egy fantasztikus, nemzetközi közösség, sokoldalú tapasztaltok és egy felejthetetlen élmény – ez az AIESEC. Ismerjétek meg Rácz Betti alumnusunk tapasztalatait a szervezetben töltött évekről! – Miért csatlakoztál az AIESEC-hez? Mindenképpen tagja szerettem volna lenni egy diákszervezetnek. Úgy éreztem, hogy a suli mellett szeretnék valami hasznosat csinálni, de egy „rendes” állásra nem lett volna időm. Az AIESEC azért tűnt ki a többi közül, mert nemzetközi volt. Én nemzetközi tanulmányokat tanultam, és úgy éreztem, ez adja a legjobb tapasztalatokat. Több barátom is csatlakozott, meséltek róla – akkor döntöttem el, hogy én tagja akarok lenni! – Mióta vagy tagja a szervezetnek? 4 éve, az elmúlt évben már a nemzeti vezetőség tagja voltam. – Mielőtt beléptél volna, úgy tekintettél az AIESEC-re, mint szakmai tapasztalatszerzési lehetőség? Igen! Mindenképp, hiszen a tanulmányaimhoz is kapcsolódott, bár első sorban nem ezért léptem be. Inkább a soft skilljeimet akartam fejleszteni, és valami jelentőset, hasznosat csinálni a szabadidőmben. – Mennyiben változott a véleményed azóta? Csak erősödött! Sokat fejlődtem, és megláttam a szakmai előnyöket is, és valójában ez motivált rá, hogy előre lépkedjek a szervezetben. – Az AIESEC-ben szerzett munkatapasztalatod jelentett bármilyen előnyt más területeken? Igen, állásinterjúkon mindig jó pont volt! Van, ahol elfogadják szakmai gyakorlatnak és érdekesnek tartják, hogy egy ilyen különleges szervezetnek dolgozom. Sokat fejlődtem projekttervezésben és –managementben, jobban el tudom adni magam, vagy a terméket – és persze az angolom is rengeteget fejlődött. Megtanultam csapatban dolgozni, és csapatot vezetni is; az egyetemi csoportmunkák kevésbé adják vissza ezt az élményt, mint az AIESEC. Oh, és persze fontos kapcsolatokra is szert tehet az ember a világ minden táján, illetve az itthoni partnereinknél is! A cégek, akikkel együtt dolgozunk, mindig szívesen látnak (volt) AIESEC-eseket. – Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe néztél AIESEC-es karriered alatt? Minden új pozíció új kihívás volt, de persze főleg a nemzeti vezetőség. Ez már nagy tudást igényel az adott departmentről, területről. A különböző helyi bizottságok mind más helyzetben vannak, és mások a lehetőségeik is; nekem őket kell koordinálnom egy közös cél felé. – Mik a legemlékezetesebb pillanatok?

A bevonó tábor és az első csapatélményem máris meghatározó volt. Emlékszem, az első napok egyikén képzéseket kaptunk, első sorban grafikai designnal kapcsolatban, Photoshop használatáról… és utána rendeltünk egy csomó pizzát, és csaoatépítést tartottunk. Az első konferenciám; ott értettem meg miért is dolgozunk, és hogy mennyire jó és sokszínű ez a közösség. A vezető választások, ahol sikerült elnyernem az óhajtott pozíciót; az első csapat, akiket vezettem, és még sorolhatnám! – Kinek ajánlanád az AIESEC-et? Szerintem mindenféle embernek óriási lehetőség. Az extrovertáltak könnyen beilleszkednek, és új közösségre találnak. De talán a visszahúzódóbb személyiségek fejlődhetnek a legtöbbet, vezetővé nőhetik ki magukat. Mindenképpen nyitott gondolkodású embereket keresünk, akik nem zárkóznak el a kihívástól és érdeklik őket a más kultúrák. Olyanoknak ajánlanám, akik szeretnének fejlődni, kihívást keresni, és többet akarnak az élettől.