– Mennyit láttál az országból?
– A nagyvárost, amiben éltem, teljesen felfedeztem – mindössze napi 4 órát dolgoztunk, a többi időmet csellengéssel tölthettem. Az ottani AIESEC-esek, és mi is szerveztünk kirándulásokat, minden hétvégén mentünk valahova. Megnéztük Riót, de jártunk a természetben is. Kis, eldugott csodákat mutattak nekünk, amikkel az átlag turista sosem találkozik.
– Az önkéntes program alatt host familynél laktál. Milyen volt?
– Nagyon kedvesek voltak. Kedves családhoz kerültem, ahol nem én voltam az egyetlen gyakornok; voltak holland, columbiai diákok is, akik más projekteken dolgoztak.
– Milyen kint az átlagos életszínvonal?
– A társadalom szinte két elkülönülő részre oszlik; vannak nagyon gazdagok, illetve jól, kb itthoni színvonalon élő családok – de mellette ott van a “gettó” a városok szélén.
Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a gyakornokok mind jól élő családokhoz kerültek 🙂 A szegénynegyed iskoláiba jártunk gyerekkel foglalkozni; ott látni durva dolgokat, de nappal az is biztonságos.
– Milyen volt magyarként odakint?
– Hűha. A brazilok imádják a turistákat! :)) Legtöbbjük sosem jut el Európába, ezért egy európai számukra különleges jelenség. Sokan utánuk fordulnak az utcán, a gyerekek kérdezgettek minket.
– Mi okozta a legnagyobb ‘kultúrsokkot’? Mi az, amin meglepődtél?
– Hogy mennyire elfogadott a késés! Ha valakivel 8 órát beszélsz meg, fél kilenc előtt biztos nem lesz ott! De hozzászoktam, és én se érkeztem pontosan. Ebből nem csinálnak problémát.
Az is meglepő volt, milyen kevesen tudnak angolul. Szinte csak a fiatalok, az idősek csak nagyon ritkán. Szerencsére megértettem magam, végső esetben kézzel-lábbal. A portugál is ragadt rám, a végére úgy-ahogy beszéltem a nyelvet. De nekem a nyelvtanulás az utazás egyik célja is volt. Ha az ember tud spanyolul, az is hatalmas előny.
– Mi az, amit bárcsak tudtál volna kiutazás előtt? Milyen tippeket adnál valakinek, aki először utazik Brazíliába?
– Én igyekeztem felkészülni az út előtt, még pár portugál kifejezést is megtanultam. Jó volt tudni, hogy milyen az idő (így pont elég ruhám volt, és nem is fáztam). Azt is érdemes kiszámolni, mennyi pénzre lesz szüksége az embernek. Kint nem olyan könnyű felvenni. Bele kellett kalkulálni az utazgatást, meg amiket csak úgy vettem – persze a szállás és az étkezések nekünk, önkénteseknek ingyen voltak.
– Mi hiányzott itthonról?
– Szinte semmi. Esetleg… a biztonság. Figyelmeztettek, hogy ne használjak telefont az utcán és ne mászkáljak egyedül, főleg a gettóban. De vigyáztam, így nem történt semmi baj.
Panaszra nem volt okom, a közösség befogadó volt, sosem hagytak egyedül, nem hagytak unatkozni!
– Ha tehetnéd, kimennél újra?
– Most inkább a keleti országok felé húz a kalandvágy, de persze, ha valaki felajánlaná, biztos elfogadnám!!
Daninak rengeteg pozitív élményben volt része odakint, és megismerhette a Föld másik felén élőemberek kultúráját. Még egy vlogot is készített, amibe itt nézhetsz bele: https://www.youtube.com/watch?v=4QpNEbfhpgI
Ha Te is kedvet kaptál hozzá, ne habozz, nézz körül aiesec.hu oldalunkon és válogass a számtalan lehetőség közül!
English 
Hungarian 