Élet az AIESEC-ben és azon túl – Kelemen Móni története

Milyen érzés az AIESEC tagjának lenni?

Milyen is a világ legnagyobb fiatalok által vezetett szervezetének a tagja lenni?

Milyen előnyöket kovácsolhatsz az itt gyűjtött tapasztalatokból?

Ezeket a kérdéseket válaszolta meg hat tagunk, akik különböző ideje dolgoznak velünk különféle pozíciókban. Olvasd el történeteiket, tudd meg, mi mindent érhetsz el, ha csatlakozol hozzánk!

Vár rád egy fantasztikus, nemzetközi közösség, sokoldalú tapasztaltok és egy felejthetetlen élmény – ez az AIESEC.

Ismerjétek meg Kelemen Mónika tapasztalatait a szervezetben töltött évekről!

– Miért csatlakoztál az AIESEC-hez?

Ami először inspirált, az az AIESEC bemutató előadás volt az egyetem első hetén. Megfogott, hogy  Vivi ki mert állni 150-200 ember elé, és angolul, technikai problémák miatt prezentáció nélkül tudott egy nagyon ösztönző és figyelemfelkeltő beszédet tartani. Olyan kisugárzás és profizmus áradt belőle, hogy azt éreztem: ez igen, én is szeretnék ilyenné válni!
Így hát a személyes fejlődés lehetősége vonzott, a csapatmunka és hogy része lehetek egy közösségnek.

– Mióta vagy tagja a szervezetnek?

2015 ősze óta. Most a helyi bizottság elnökeként tevékenykedem.

– Mielőtt beléptél volna, úgy tekintettél az AIESEC-re, mint szakmai tapasztalatszerzési lehetőség?

Nem, mert abszolút nem tudtam róla semmit. Nem voltam gólyatáborban, és nem kerestem az információkat. Pedig volt infodesk, események, de egyszerűen nem éltem velük. Elveszve éreztem magam az új környezetben (Budapestre is akkor költöztem fel, így minden nagyon új volt).

Tehát első sorban egy közösség része akartam lenni, amellett pedig személyes fejlődési lehetőséget láttam az AIESEC-ben.

– Változott a véleményed azóta?

Abszolút! Itt a heti pár óra munka alatt, észrevétlenül is fontos szakmai tapasztalatokat szerzünk. Nagyon gyakorlatias, merőben más élmény, mint a padokban ülve tanulni valamit. Fokozatosan egyre több és több valódi tapasztalatot biztosít.

– Az AIESEC-ben szerzett munkatapasztalatod jelentett bármilyen előnyt más területeken?

Amit kamatoztattam azt főleg egyetemen, csoportmunkákban. Más hozzáállást adott: addig mindig én voltam az, aki kihúzta magát a feladatok alól. Most már aktívan részt veszek a projektekben, szívesen felveszem a vezetői szerepet.
Jelenlegi állásomban is emberekkel foglalkozom, és hatalmas segítség, hogy megtanultam kezelni a különféle embereket, problémás vásárlót is.

– Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe néztél AIESEC-es karriered alatt?

Emberekkel való bánásmód. Sose tanultam azelőtt, de a szervezetben sokat csiszolódott a stílusom és a hozzáállásom. Megtanultam, hogyan kell mindenkit némi személyes figyelemben részesíteni, hiszen ez motiválja az embereket. Ugyanakkor fontos az egyenlő bánásmód, hogy a csapat többi tagja sose érezze úgy, hogy a vezető kivételezik valakivel.
Emellett megtanultam felelősséget vállalni az általam vezetett emberekért is, megtanultam, hogy a döntéseim mekkora hatással lehetnek rájuk.

– Mik a legemlékezetesebb pillanataid?

Az első sikerem újoncként, amikor a vezetőm megdícsért. A cserék, amikhez hozzájárultam. A sikeresen megnyert vezetőválasztások. És amikor kihirdethettem az általam elnökölt vezetőség struktúráját; ők lettek az új csapatom.

– Kinek ajánlanád az AIESEC-et?

Bármilyen személyiség nagyon sokat tud fejlődni ebben a szervezetben. Fontos, hogy meglegyen benned az új dolgokot kipróbálása iránti hajlam, mert az AIESEC erről szól!
Illetve, hogy legyen időd, és hajlandó is legyél időt fordítani a szerveztre. Mert ez az a hely, ahol bárkiből lehet valaki.

Recommended Posts