Ők eleinte nem voltak biztosak benne, hogy ez jó ötlet…
Mindig is vonzott a Távol-Kelet, így amikor lehetőségem nyílt, hogy passziváljak egy félévet és utazhassak, nem gondolkodtam sokat. Sok sztorit hallottam barátaimtól, akik részt vettek AIESEC cserén. Ezért úgy döntöttem, utána járok. A több ezer csereprogram lehetőség között böngészve találtam meg a tökéletest – méghozzá Indiában!
Beleszerettem az projektbe, felhívtam a szüleimet… de ők nem rajongtak az ötletért.
Tudtam, ők leginkább csak biztosra szeretnének menni, hogy minden rendben lesz velem, és valóban készen állok egy külföldi munkára.
Miért éppen India? Maradhatnál itthon is… Utazhatnál közelebbre… Dolgozhatnál pénzért is… Ilyen, és ehhez hasonló kérdések és kommentek érkeztek részükről. Így amikor legközelebb hazalátogattam, ebéd közben felhoztam a témát, és sok – sok megbeszélést, tervezgetést követően sikeresen az én oldalamra állítottam őket.
Ezt a posztot már Indiából írom 🙂
Megfelelő szavakkal Te is meggyőzheted a családodat, én így csináltam:
Találd meg a motivációdat!
Miért szeretnél menni?
Felfedezni? Önkénteskedni? Ott segíteni, ahol leginkább szükség van rá?
Vagy ideális gyakornoki helyet keresel, ami jól mutat az önéletrajzodban?
Én kultúrsokkra vágytam, így közeli desztináció szóba sem jöhetett. Európában már utazgattam eleget, szerettem volna valami teljesen újat látni; ízeket, tájakat, szokásokat látni és tanulni. Találd meg a saját motivációd, és mondd el nekik is! Segíts nekik megérteni, számodra mi a csereprogram célja, és miért fontos a támogatásuk.
Járj utána mindennek!
Most már tudják, miért, de következő kérdés az lesz, hogy hogyan, hová, és mikor?
Készülj fel ezekre a kérdésekre! Olvass el mindent a AIESEC oldalon, nézz utána az országnak, városnak ahova mennél. Kérdezz utána a folyamatnak, mire lesz szükséged (vízum, védőoltások, …). A helyi AIESEC iroda sokat segített nekem ebben; bátran kérdezz tőlük is.
Mindezt átbeszélni a családdal az egyik legjobb felkészülés volt számomra. Olyan dolgokba kérdeztek bele, amik nekem meg sem fordultak a fejemben, plusz a sok utánajárásnak köszönhetően semmilyen meglepetés nem ért a vízum procedúra folyamán, sem a Mumbai reptéren, és pontosan tudtam, mit kell tennem, hogy legálisan regisztráljak a helyi hatóságoknál. Persze, a projektemért felelős emberek készséggel segítettek, de nekem fontos, hogy kézben tartsam a dolgokat, és pontosan tudjam, mire számítsak, és mi lesz a következő lépés.
Oldd meg a felmerülő problémákat!
Ha már a felkészülés szóba került…
Lesznek előre látható nehézségek, illetve kritikus pontok, ahol rosszul sülhetnek el a dolgok. Gondold végig, mik ezek, és keress rá lehetséges megoldásokat!
Mutasd be ezeket is a szüleidnek, hogy tudják: ez valóban egy alaposan átgondolt döntés, kidolgozott tervvel.
Az ország, ahova utazol, nem tűnik a legbiztonságosabbnak? Nyugtasd meg őket, hogy lesz, aki “vigyáz rád”: projektvezetők, a többi önkéntes, helyi AIESEC.
Nem beszéled a helyi nyelvet? Tanuld meg a legfontosabb szavakat, egy – két mondatot utazásod előtt.
Fontos tudnod, hogy a családod csupán meg szeretne győződni róla, hogy a legjobb utat választod. Sokat segít, ha ezt észben tartod; egyből megérted majd, miért kell ugyan azt kérdést háromszor megválaszolni.
Mondd el, mennyit fejlődhetsz a csereprogram során, segíts nekik megérteni a döntésed.
Biztosítsd őket, hogy készen állsz a kihívásra, tudod, hogyan kezeld a kultúrsokkot, és gondoskodsz magadról, bárhová is mész.
Én nagyon messzire jöttem – nem csak fizikailag, de kulturális értelemben is. És hálás vagyok, hogy a nyaggatás és kérdezgetés hatására még alaposabban készültem, mint azt egyébként terveztem. Bár van egy szatyor, különböző célokat szolgáló gyógyszer a táskám mélyén, amit például 3 hónapja ki sem vettem… De az ember lánya sosem lehet elég felkészült.
Mindezek nem csak a családodat nyugtatják meg; neked is segítenek, hogy felkészülj, és a lehető legtöbbet hozd ki a cserédből!
English 
Hungarian 