Szabó Kinga vagyok, végzettségem alapján angol-olasz szakos tanár, nemrég az AIESEC-en keresztül jártam Peruban. Az egyetemen eltöltött első évem után fogalmazódott meg bennem, hogy egyszer szeretnék önkéntes lenni egy olyan országban, ahol tényleg nagy szükség van a segítségre. Erre 5 évet kellett várnom, azonban életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam egy ilyen kalandba. Blogomban néhány kulturális furcsaságra és az ’urban legend’ részre szeretnék fókuszálni, amik európaiként néha nehézséget okoztak. Ezek után pedig bebizonyítom, hogy mindezek ellenére igenis megéri belevágni!
Fact 1: Peruban nincs sok meleg víz, ha fürdésre kerül a sor.
Igaz. Ha nem tudsz lemondani a forró fürdőről, vagy a hosszan tartó tusolásról, akkor sajnos nem fogod magad túl komfortosan érezni. Nekem szerencsém volt és csak két hetet kellett várnom a bojler megjavítására, vagyis a rövid ideig tartó meleg tusolásokra, azonban sok önkéntesnek nem volt ilyen szerencséje. Ha most arra gondolsz, hogy ez tuti a ’local life’ egyik jellemvonása és a hostelek és hotelek esetében ilyen biztosan nem fordulhat elő, akkor tévedsz. Sajnos semmi nem garantálja, hogy lesz este meleg víz egy kellemes fürdés erejéig.
Fact 2: Szörnyű a közlekedés.
Pontosan. Limában nagyjából tíz millió ember él, és ez a szám folyamatosan növekszik. A várost nem tervezőmérnök tervezte, így nem ritka, hogy reggelenként két óra alatt érnek be az emberek dolgozni vagy éppen az egyetemre. Ez elég kellemetlen, ha 7-kor vagy fél 8-kor kezdő
dik az órád. Az esti csúcsforgalom ugyanennyi kellemetlenséget okoz, és megesik, hogy úgy érzed egy utcai harc résztvevője vagy, csak hogy felférj a buszra (mert ezen kívül semmi más tömegközlekedési eszköz nem létezik a városban).
Fact 3: Néha nagyon hideg van.
Igaz. Ha az embernek először eszébe jut Dél-Amerika vagy Peru, akkor hajlamos rövid ruhákban mászkáló napbarnított emberekre gondolni. Ez sajnos ennél jóval összetettebb. Az országban szinte minden természeti forma megtalálható: óceánpart, hegy (6000 méternél is magasabbak), őserdő, sivatag, folyók, tavak. Annak ellenére, hogy Lima a sivatag közepére épült, éghajlatát egy hideg áramlat befolyásolja: szinte sosem esik az eső, de télen szinte soha nem süt a nap és a 90%-os páratartalom miatt hűvösnek érezzük a levegőt. Arequipában az év két harmadában meleg van és süt a nap, azonban este lehűl a hőmérséklet. A maradék egy harmadban esik az eső. A rengeteg mikroklíma megkívánja a réteges öltözetet bármelyik városba is utazunk.
Fact 4: Altitude sickness.
Igaz. Ha egy olyan országból érkezünk, ahol a legmagasabb pont 1024 méter, akkor elég nagy valószínűséggel fogunk szenvedni a magasságtól számos 
perui városban. Arequipa, Cusco, Puno, Huaraz és még sokan mások a hegyekben fekszenek több ezer méteren, így fel kell készülnünk arra, hogyan fogunk akklimatizálódni a leggyorsabban. Még szerencse, hogy az inkák rájöttek, hogy ebben segít a kokatea és a kokacukorka! No meg többek között az Altivital nevű tabletta.
Fact 5: Nagy a szegénység.
Túlzás nélkül, teljesen igaz. Pontosan ezért választottam Perut. Nagyon fontos, hogy lelkileg felkészüljünk mi fog ott várni minket, azonban ez sokkolóbb lehet, amikor ezt a saját szemünkkel látjuk. Mielőtt belevágsz egy önkéntes projektbe, azt tudnod kell, hogy segítségre a város szegényebb negyedeiben van szükség. Mivel ott egyetlen turista sem mászkál fényképezőjével a kezében, és a rendőri felügyelet sem igazán van jelen, így több veszély leselkedhet rád. Így élnek a helyiek, ezt tudnod kell, hogy elkerüld az esetleges kellemetlen megpróbáltatásokat. A képen az iskolám utcája látható.
Fact 6: Sok kóborkutya van.
Sajnos így van. Ha félsz az utcán csoportokban sétálgató kutyáktól, akkor vagy próbáld magad edzeni, vagy sok nehéz perced lesz. Kutyák a városok központjában is vannak, azonban mennél kijjebb mész, annál többet fogsz találni. A projektem helyszínén is számtalan bundás négylábúba futottam, akik nem mindig nézik jó szemmel, hogy a területükre lépsz. Az oltás nyilván elengedhetetlen, azonban ez nem véd meg tőlük.
A sok sokkoló információ után áttérnék arra, hogy miért is éri meg ez a 6, vagy 12 hét ezt a sok megpróbáltatást. Mivel önkéntes vagy, mindenki óriási szeretettel fogad, hiszen önszántadból mész oda és segíteni szeretnél. Én rengeteget tanultam mind az iskolában dolgozóktól, mind pedig a gyerekektől. Az ajándékok és a könnyes szemek a búcsúzáskor annak a jelei, hogy hiányozni fogsz, és szerettek téged.
Végül, de nem utolsó sorban, beszéljünk egy kicsit azokról a természeti kincsekről, amiket Peru kínál az odalátogatók számára. Az ország óriási, mintegy 10x akkora, mint hazánk. A vasúthálózat hiányában éjszakai buszok szállítják az utasokat egyik városból a másikba, amik legtöbbször kényelmesebbek, mint egy repülő. A ’bus cama’ ággyá alakítható ülései teszik kényelmessé a sokszor tíz órás utat. Peru azonban nemcsak a Machu Picchut tartogatja a turisták számára. A Rainbow mountain, a több ezer méteren fekvő kristálytiszta vizű számtalan lagúna, az őserdő a rengeteg állatfajjal és a színes kultúra mind felejthetetlen élményt nyújtanak.
Amennyiben Te is hasonló élményekkel szeretnél gazdagodni, itt válogathatsz nemzetközi önkéntes programjaink közül. Karen történetéről Malajziával kapcsolatban pedig itt olvashatsz:)
English 
Hungarian 