Sokkal könnyebben vettek fel gyakornoki állásokra, illetve hallgatói képviselőként is nagyon sokszor rájövök, hogy mennyire sokat jelent az, hogy mögöttem vannak a diákszervezeti féléveim.
– Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel szembe néztél AIESEC-es karriered alatt?
Rengeteg kihívással találkoztam, de talán kettő igazán embert igénylőt tudnék kiemelni.
Az egyik egy 300 fős konferencia főszervezőjeként ért, mikor az operatív szervezéstől elkezdve a marketingen át a kapcsolattartásig mindent folyamatosan észben kellett tartani, és figyelni, nehogy valami kicsússzon a kontroll alól. Nem mondom, hogy sokat aludtam a konferencia napjain és az előtte lévő hónapban, de életre szóló élményeket és tapasztalatokat szereztem.
A másik kihívás az alelnöki évem, hiszen itt már senki sem fogja a kezem és mondja, hogy mit kell csinálnom, amit eltervezek, azt meg kell valósítanom vagy a tervezett eredmények nem jönnek. Ugyan nagyon nagy a felelősség és nagyon nehéz folyamatosan tartani a motivációt, de nincs annál jobb érzés, mint amikor kezded meglátni a rengeteg munka eredményét.
– Mik a legemlékezetesebb pillanatok?
A legemlékezetesebb élményem mindenképpen az volt, mikor megválasztottak az alelnöki pozíciómra, hiszen rengeteg időt és munkát őrölt fel a jelentkezés, és tudtam, hogy az előtte a szervezetben töltött másfél évem minden perce számít abban, hogy milyen pozíciót kapok. Szerintem életemben nem izgultam még annyira, mint akkor.
– Kinek ajánlanád az AIESEC-et?
Az AIESEC azoknak való, akik tudnak és mernek felelősséget vállalni, fejlődni szeretnének, tartozni egy elfogadó közösséghez és éreznek némi empátiát a világ sorsa iránt. Ha bármelyik igaz rád, adj egy esélyt a szervezetnek, meghálálja! 🙂
English 
Hungarian 