készültem a kalandra, de aztán arra gondoltam, mekkora kockázat lesz ez az út. Előtte sosem találkoztam szerbekkel, sem senkivel, aki meglátogatta volna a balkáni országot, így csak YouTube- videókra és puszta feltételezésekre tudtam alapozni. Sokan próbáltak lebeszélni, mondván, sok rasszizmust fogok tapasztalni, valaki azt mondta, hogy félelmetes lesz, és “mindenki fegyverrel mászkál, így le is lőhetnek”. Ahogy az indulás napja egyre közeledett, egyre jobban tartottam az ismeretlentől, de elhatároztam, hogy a lehető legtöbbet hozom ki ebből az utazásból: ami életem legjobb döntésének bizonyult.
Belgrádba érve felfedeztem, hogy eltér a legtöbb másik európai várostól, amiket eddig meglátogattam. Őszintén szólva, először nem nyűgözött le. Reméltem, hogy olyan lesz kicsit, mint Budapest, de nagyon más volt. Az első hét nagyon nehéz volt, hozzászokni a sokkal rosszabb tömegközlekedéshez és a városhoz általánosságban. Az életszínvonal nem volt ugyanaz. Ugyanakkor eltökélt voltam, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki ebből a tapasztalatból.
Ahogy teltek a hetek, végül megtaláltam az ország valódi szépségét. Szerbia csodálatos ország, rengeteg fantasztikus hellyel és látványossággal, sok történelemmel, ami erőről és állhatatosságról mesél, de nem ez a valódi szépsége. Hanem az emberek.
Habár négy éve éltem Európa különböző városait bejárva, korábban sosem találkoztam ennyire elfogadó és szeretetteli emberekkel, miattuk találtam igazán gyönyörűnek az országot. Először, mióta elhagytam Nigériát, úgy éreztem, hogy távol az otthonomtól, otthonra leltem, habár a családom 6000 mérföldnyire volt, Belgrád elrabolta a szívem.
Ha lehetőségem adódna újra átélni ezt az élményt, ezerszer megtenném, és a világon semmiért sem cserélném el. Nem, nem tapasztaltam rasszista hozzáállást és nem lőttek le, ezek csak olyanok elképzelései voltak, akik sosem élték meg a kalandot.
Tehát, legyetek bátrak!
Éljetek a lehetőségekkel, később meg fogjátok köszönni magatoknak!
#LivetheExperience
English 
Hungarian 